H. Móra Éva |

Igazán kitettek magukért könyvkiadóink a tavalyi Budapest-jubileum kapcsán: számos új vagy újra kiadott kötet jelent meg a témában. Még erre az évre is jutott: újabb, új hangvételű, új fókuszú kalauzt tarthatunk a kezünkben.

A szerző, Morcsányi Elza többek között sétákat is vezet – ugye tudták, hogy a fővárosban (és több vidéki városban is) izgalmas tematikus sétákra lehet jelentkezni, avatott vezetőkkel? Nos, már az első oldalakon is átsüt, hogy Morcsányinak a kisujjában van nemcsak az Andrássy út palotáinak, villáinak története, de komoly építészeti, képzőművészeti felkészültséget is magáénak mondhat. Megtanít minket arra, hogy az épületdíszekben nem pusztán gyönyörködni lehet, hanem jó játéknak tartja a fejtegetést: vajon miért éppen ezek a mitológiai vagy egyéb allegorikus alakok kerültek ide, s vajon mit jelenthetnek, mi a szerepük? Miután megtekintettük, összbenyomást szereztünk a homlokzatról, építésük történetéről mesél. Értelemszerű, hogy e pompás paloták építtetése mögött a pénz, rengeteg pénz játssza a főszerepet, az első tulajdonosok tehetős polgárok voltak. Ám szerzőnk rávilágít arra is, hogy e pénzemberek többnyire szorgalommal, jó vállalkozói, üzleti rátermettséggel lettek azzá, amik. Persze nem mindig volt egyenes a diadalút a generációk során: a Wahrmann család esetében például az apa jó érzékkel gyarapította a vagyont, a gyerekei pedig nemcsak elherdálták, de tragikus véget is értek; mindkét fia öngyilkos lett, lánya morfiumfüggőként halt meg…

A történeteket mindig hiteles dokumentumokkal támasztja alá, részleteket közöl korabeli újságcikkekből, kritikákból. Nem ritka, hogy egy-egy palota megítélése igencsak megosztotta a közvéleményt és a szakembereket. Így a 124. szám alatti Bulyovszky-villáról (Bulyovszky Lilla színésznőé volt), amely a maga korában is feltűnően, merészen eklektikusnak számított – erősen elütve ezzel a sugárút visszafogottabb pompájától – igencsak eltérő előjellel nyilatkoztak az újságok. A Fővárosi Lapok „villaremeknek” nevezte, amelynek minden kövéből „az ész, művészet, kellem, szellem, kedély és gyöngédség sugárzik” (érdemes figyelni a szóhasználatra!). Egy másik lap, az Építő Ipar egyenesen „badarságok összehalmozásának” és az építőművészet számára szörnyű iránynak tartotta a stíluskeveredés efféle túlzott szabadságát. A Nemzet újságírója gúnyos metaforát alkalmazott: „kis kabáton nagy gomb”.

A paloták jó részének tervezésére pályázni lehetett. Morcsányi nemcsak felsorolja a pályázókat, ismertetve a „befutót”, hanem eljátszik a gondolattal: hogy nézne ki ez a ház, ha történetesen egy másik tervező nyer? A külső szemlélés s az építéstörténet után sétavezetőnk beinvitál a paloták belsejébe. (De huncutul arra is megtanít, hol érdemes bekukucskálni egy ma már nem látogatható épületbe…) Már a külső díszek alkotói névsorán is elámulhattunk, és csak folytatódik az ámulat, ki mindenki vett részt a belső pompa kimunkálásában is: Székely Bertalan, Lotz Károly, Feszty Árpád, Than Mór és sokan mások. Hozzá kell tenni, hogy ezek az épületek másfél-két év alatt épültek fel! Mai mértékkel hihetetlen! (Persze ellenpélda is akad: az Operaház – az 1873-as bécsi gazdasági krach miatt – 11 év alatt nyerte el végső formáját.)

• Olvass bele!

Nem tisztem, hogy a könyv logikáját követve lépésről lépésre bemutassam az épületeket s történetüket, inkább néhány érdekességet emelnék ki. Podmaniczky Frigyesről, akit „Budapest vőlegényeként” emleget az utókor, olvashatjuk, hogy a rossz hírű fogadók és betyártanyák felszámolását a legenda szerint a báró maga végezte el, fokossal és pisztollyal a kezében. Ugyanő az Operaház építésekor naponta kijárt intézkedni a helyszínre, méghozzá a kőművesek malteros ruhájában! Talán nem mindenki tudja azt sem, hogy a mai Oktogon helyén óriási gödör tátongott; s bizonyára sokaknak újdonságként hatnak Reitter Ferenc gondolás álmai – ő ugyanis a mostani Nagykörút helyén hajózható csatornával oldotta volna meg a főváros közlekedését… Elgondolkodtató volt szembesülni a ténnyel, hogy 1873 és ’82 között nyolcszáznegyvenkét új lakóház épült a fővárosban. Számomra a legbámulatosabb viszont a mai Írók Boltja történetéhez köthető. Valamikor itt a Japán kávéház működött, nem kisebb jelentőségű törzsközönséggel, mint – az írók, költők mellett – Szinyei Merse Pál vagy Lechner Ödön. Ők a kávéház márványasztalára skiccelték fel ötleteiket – ezeket aztán maguk a pincérek is nagy szívfájdalommal törölték le – kötelességből – a nap végén. Ezt kompenzálandó, az egyik ilyen „telefirkált” asztalt meg is vásárolta egy lelkes műgyűjtő.

Mindenképpen szólnom kell még Morcsányi Elza magával ragadó stílusáról, ennek híján száraz ismertetés lenne – még az anekdoták ellenére is – a könyv anyaga. Egy ilyen múltidéző részlet Bulyovszky Lilla színésznőről: Képzeljük hát magunk elé, amint megjelenik ennek a villának a kapujában illatfelhőbe burkolózva, s hintajához lép, mondjuk, egy tengerzöld, uszályos bársonyruhában, holdvilágkék brokátbetéttel, rózsaszín áttört selyemkesztyűben és toll-legyezővel tart éppen egy mágnáspiknikre vagy bordeaux bársony, halvány rózsaszín gaziros (selyem) estélyiben az Operába… Elbűvölő.

A kötet a kiadó Sétakönyvek-sorozatának darabjaként jelent meg. Bizonyára nagy élmény élőben egy ilyen vezetett séta. De talán hasonlóan lenyűgöző a könyv leírásai és képei alapján a képzeletbeli séta is.

Morcsányi Elza éppen városnézést tart

Morcsányi Elza: Végig az Andrássy úton
– A sugárút legendás történetei
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2024
160 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
online ár a lira.hu-n 3199 Ft,
e-könyv változat 2799 Ft
ISBN 978 963 543 3964 (papír)
ISBN 978 963 543 4145 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A jövő útja, a város reménysége, a világörökség sugárútja – ezekkel a magasztos jelzőkkel illették egykor az Andrássy utat, fővárosunk legfontosabb látnivalóinak egyikét.
Morcsányi Elza sétavezető, podcast-műsorvezető nemcsak az épületekről mesél szakavatottan, hanem a díszes paloták egykori lakóinak életét övező legendákat, titkokat, szóbeszédeket is megosztja élménydús, szórakoztató sétája során, amelyet friss képanyag és archív felvételek tesznek színesebbé.
Ugorjunk vissza az időben, ismerjük meg a sugárút történetét a krumpliföldtől a luxus boulevard-ig, kukkantsunk be a fényűző paloták falai mögé. Sétára fel!

„…hivatásos gyorsanbeszélő és városfogyasztó. Akár olvassuk – könyvben vagy cikkben –, akár hallgatjuk – tematikus sétán vagy podcastban –, olyan érzésünk lehet, mintha beültünk volna mögé a vidámparkban egy kiskocsiba. Hol hullámvasutazunk, hol szellemkastélyban zakatolunk, hol vattacukrot eszünk, hol fehér kesztyűs pincérek által tálalt szalvétagombócot: a lényeg, hogy nincs megállás.” – Morcsányi Elza bemutatása a várossétákat szervező munkahelyének oldalán